Hévízgyörk történelme

Hévízgyörk Pest megyében a Gödöllői dombvidéktől keletre, a Galga-patak völgyében, a vízfolyás jobb partján található. A Galga-patakot, mely a Cserhátban ered és a Zagyvába ömlik, sűrűn szegélyezik a települések. A vidék változatos képet nyújt meredek partjaival, lapos dombjaival, sík területeivel.

A Galga völgye igen csalogató volt a letelepedni szándékozóknak már évezredek óta, hiszen a folyóvíz mellett a szintén fontos földműveléshez, állattartáshoz szükséges területek szintén rendelkezésre álltak. Legrégebbi emlékünk az ókorból származik, s ezt követően az emlékek segítségével végigkövethetők a különböző korszakokra jellemző emberi tevékenységek, életkörülmények. A legtöbb emlék a középkorból maradt ránk, azonban még ennek a korszaknak a "dokumentációja" is hiányosnak bizonyul. A birtok létezésére utaló első adat 1438-ból származik : Hévígyörk ekkor Fornak András és Pohárnok András családjainak birtoka volt. 1482-ben egy Gyerk nevű helység kerül említésre egy oklevélben, mely nagy valószínűséggel szintén a mai Hévízgyörk re enged következtetni. Az oklevélben a Rozgonyi család neve szerepel, és tudván, hogy Tura és Hévíz Rozgonyi birtokká váltak, következteth e tünk arra, hogy Hévízgyörk is a birtok részévé vált. A következő emlék 1516-ból származik, egy ekkori oklevélen már Bornemissza Zsigmond birtokaként tüntetik fel Hévízgyörköt. Sokan úgy tudják az itt élők közül, hogy 1530 körül a falu elnéptelenedett, azonban a ránk maradt írásos emlékek szerint ez nem történt meg. Ebből az időből maradt ránk összeírás a lakosokről és a váci püspökségnek való dézsma beszolgáltatásáról is. 1565-ből származik az első említése Hévízgyörknek egy adóösszeírás megmaradt darabjain, Hewyzgeork néven. Ezt követően, 1593-tól 1637-ig nem került elő semmilyen írásos anyag a falu életéből, ezért következtethetünk arra, hogy néhány évig valóban lakatlanul állt a falu, azonban feltételezhető, hogy a tizenöt éves háború végeztével visszatelepültek a lakosok. Az 1700-as évek elejétől a bujáki és részben hatvani uradalomhoz tartozó Hévízgyörk a környező nagybirtok részévé vált.

Mint minden falu életében, Hévízgyörk esetén is szorosan összefonódik a vallás és a település története. 1700-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyv bejegyzései alapján három felekezet lakosai éltek a faluban. Ma a faluban négy templom található, közülük egy műemlék. Az 1704-ben épített református templom kegytárgyai közül az 1723-ból való kehely érdemel említést. A klasszicista stílusú evangélikus templom a XIX. sz. elején épült. A falu mellett 1,5 hektárnyi horgásztó található. Országosan ismert a hagyományőrző, Arany minősítésű Hévízgyörki Asszonykórus.

Az Öregtemplom története

A falu első temp­loma egy igen kis méretű, félköríves szentélyű épület volt. A középkori épület első okleveles említése 1472-ből származtatható. 1570-ben a bujáki uradalom összeírásában szerepel egy mondat, amely kapcsolatban lehet templomunkkal, s amelyet érdekességként említek meg: "A falu - (Hévízgyörk) - 4 forintot fizet, melyet Szent Márton adójának hívnak" Ez talán a templom mai vé­dőszentjének nevével van kapcsolatban? A többi falu a környéken mind egységesen Szent Mihály és György napján fizette adóját. A XVIII. század közepétől napja­inkig nyomon követhetően Szent Márton a védőszentje a templomnak. Ha ez az 1570-es adat összefüggésbe hozható a Szent Márton titulussal, úgy ezt első említés­nek is tekinthetjük.

A templom történetében szót kell ejtenünk a refor­mátus egyházról is, mivel a két felekezet története egy ponton összekapcsolódik.

Haraszthy Lajos tanulmányából tudjuk, hogy Hévízgyörkön a reformátusok anyaegyháza már 1600-ban fönnállt. Az 1653-as egyházlátogatási jegyzőkönyvből arról értesü­lünk, hogy a régi katolikus templom még mindig a re­formátusok birtokában van, ami ellen a katolikusok pa­naszt tettek.
Valószínűleg 1662 és 1666 között került újra a kato­likusok birtokába a templom, mert 1666-ban a hévízgyörkiek 12 forintnyi évi egyházi tizedüket már katolikus templomukra fordíthatták, a püspök engedélyével.

1675-ben az un. Pongrácz-féle térkép templomos helynek jelölte Hévízgyörköt. 1676-ban a faluhoz tartozó Tótfalu puszta egyházi tizedét megkapták "templomuk céljára". 1700-ban a róla felvett jegyzőkönyvtanúsága szerint négyszögű kövekből épült, szögletes tornyú, az északi oldalán sekrestyével bővített templom állt a faluban. 1733-ban a templom helyreállításáról és egyházjogi státusáról, azaz nem önálló, hanem Bag filiájaként (leányegyház)] való működéséről tettek említést. 1734-ben és 1736-ban a helyreállított templom felszerelési tárgyait említik meg, majd 1746-ban részletesebben leírják a templom állapotát, és először nevezik meg védőszentjét: Szent \ Mártont.

1760-ban Grassalkovich Antal birtokán találjuk, igen­csak felújításra szoruló állapotban. A templom tor­nyát villámcsapás érte 1771-ben. A tornyot okkor Grassalkovich özvegye Klobusiczky Teréz rendbe tetette, a leomlott részt téglából visszafalazták (ez ma is látha­tó). Karbantartásáról azonban nemigen gondoskodhat­tak, mert 1772-ben azt jegyezték föl, hogy "a templom kőfalai nedvesek, a deszkamennyezet le fog szakadni", a "toronynak fa munkája megromlott ... "rotthadt ge­rendáit ki kellene cserélni".

A XVIII. század végétől folyamatosan használhatták a templomot. XIX. századi használatban nincs okunk ké­telkedni, de erre csak a templom állapotából lehet kö­vetkeztetni.
1924. május 9-én nagy vihar volt Hévízgyörkön, s a templom úgy megrongálódott, hogy abban istentiszte­letet nem tudtak tovább tartani. Ezért a lelkész híveivel új templom építésére szánta el magát. Az 1924. évi vi­hart követően a kis templomot szerették volna lebonta­ni, s építőanyagát felhasználni. Szerencsére ez nem tör­tént meg, bár az új templom felépült.

A II. világháborúig a templomot folyamatosan hasz­nálták, ekkor azonban megsérült. Pusztulásnak az ezt követő években indult, s állapota fokozatosan romlott 1985-ig, amikor is megkezdődött felújítása. A munkák végeztével a templom felszentelése 1988. november 13-ára esett, Szent Márton napját követő vasárnapra.